A szerző azokra a frusztrációt okozó jelenségekre, lelkiismereti és morális kérdésekre mutat rá, amelyek szakmai tevékenységünk során lépten-nyomon felbukkannak, és megzavarják lelki nyugalmunkat. Beszélünk róluk, vagy nem, ezek a kérdések állásfoglalásra, döntésre késztetnek minden szakembert, de főleg az egyes osztályok szakmai és morális rendjének szabályozásáért felelős vezetőit. Ilyen kérdések például: a "felkért szülések" honorálása; az orvosi javallat nélküli császármetszések; a progresszív ellátás menetében észlelt zavarok; a személyi betegellátás és az osztályos munka összeegyeztetésének nehézségei; az orvosi hierarchia kérdése; az orvosellenes megnyilvánulások következtében általánossá vált defenzivitás stb. A szerző úgy véli, hogy beszélni kell ezekről a kérdésekről, mert a feszültségek, visszás helyzetek megszüntetéséhez csak a problémák feltárásán és a jelenlegi legjobb, legésszerűbb megoldások megkeresésén át vezethet az út. Egységre pedig szükség van, mert ez fontos feltétele annak, hogy erősíthessük, hatékonyabbá tehessük a szakma önvédelmi és érdekérvényesítő képességét.