Beteg artériában az akadálytalan véráramlás helyreállításnak első percutan módszerét Dotter és Judkins fejlesztette ki 1964-ben. Az első coronaria angioplasticát 1977-ben Andreas Grüntzig végezte. Palmaz és munkatársai 1985-ben implantáltak első ízben ballonra applikált stentet perifériás artériába. Puel és Sigwart 1986. márciusban implantáltak az első humán coronariastentet, mely egy hálószerű öntáguló (self-expanding) eszköz volt. Később Schatz és munkatársai kisebb módosítást végeztek a Palmaz-stenten, amelynek eredménye az első kereskedelmi forgalomban is megjelenő coronariastent, a Palmaz-Schatz-stent lett. Sigwart volt az első, aki 1987-ben percutan transluminalis coronaria angioplasticát (PTCA) követő akut érelzáródás megoldására javasolta a coronariastent alkalmazását, mellyel egyrészt lefedhető az eret elzáró intima flap, másrészt megakadályozható az elasztikus rostok kontrakciója (elastic recoil). A szubakut stentelzáródás gyakori előfordulása, valamint az agresszív antikoagulációt kísérő vérzéses szövődmények miatt ebben az időben a coronariastenteket csak a sürgősségi coronaria bypass műtétek (CABG) elkerülésére használták. 1993-ban a BENESTENT és a STRESS vizsgálatok igazolták, hogy az elektív stent implantációval szignifikánsan csökkenthető a restenosis. Később a kettős thrombocyta-aggregáció-gátló kezelés és a nagy nyomással végzett stent implantáció bevezetésével a szubakut thrombosis előfordulási gyakoriságát sikerült jelentősen tovább csökkenteni. Bár az elmúlt évtizedekben a koszorúérbetegség kezelése forradalmi változásokon ment keresztül, ennek ellenére a fejlett országokban továbbra is a vezető halálok maradt. A percutan revascularisatio egyik legfőbb korlátját napjainkban a stenten belüli (in-stent) restenosis jelenti, amely az összes stentimplantációk mintegy 20-40%-ában fordul elő, leggyakrabban ismételt revascularisatiót (ismételt percutan coronariaintervenció vagy CABG) igénylő visszatérő ischaemiás epizód képében. A gyógyszerkibocsátó stentek megjelenésével drámaian csökkenthető az in-stent restenosis gyakorisága, amely az eddigi vizsgálatok szerint alkalmazásukkal 10% alatt marad.