A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat tíz központjában 1990 januárja és 2004 decembere között összesen 230 non-Hodgkin-lymphomás gyermek kapott a Berlin-Frankfurt-Münster (BFM) német munkacsoport protokolljai (NHL-BFM-90 és -95) szerinti kezelést. Jelen munkánk célja e protokollokkal szerzett tapasztalatok összefoglalása és a hazai eredmények külföldi adatokkal való összevetése volt. A fiú-leány arány 2,59:1, az átlagéletkor 10 év 1 hó volt. Kilencvenegy gyermeknek lymphoblastos/T-sejtes (LB/T-NHL), 108-nak B-sejtes, és 31-nek anaplasztikus nagysejtes non-Hodgkin-lymphomája (ALCL) volt. Betegeink 12%-ában észleltük az alapbetegség relapszusát átlagban 13 hónappal a primer diagnózist követően. A fenti időszakban 16 autológ és két allogén őssejtátültetést végeztünk. A B-sejtes NHL-es betegeink közül 9-en részesültek immunterápiában CD20-ellenes antitesttel. Az összes beteg 5 éves össz-túlélése (OS) 77,8%š3%, eseménymentes túlélése (EFS) 75,1%š3%. Az 5 és 10 éves OS 71,6%š5%, 82,7%š4%, 80,3%š7% és az EFS 68,7%š5%, 81,1%š4%, 73,9%š8% a LB/T-NHL, B-NHL és ALCL esetében. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a non-Hodgkin-lymphoma a jobb prognózisú malignus gyermekkori megbetegedések közé tartozik, az esetek több mint 75%-a gyógyítható. A gyógyítási eredményeink megközelítik az egyéb nemzetközi adatokat. A legutóbbi öt évben 10%-ról 2%-ra csökkent az indukciós halálozás és közel tíz százalékkal nőtt a betegek túlélése. Relapszus, illetve reziduális tumor esetében az autológ csontvelő-transzplantáció, illetve az immunterápia alkalmazása növelheti a túlélési esélyeket.