Bevezetés: A szerzők diabetesre szakosodott belgyógyászati osztályán 25 év óta rendszeresen feldolgozzák a diabeteses ketoacidosis miatt beszállított betegeik klinikai jellemzőit. Célkitűzés: Választ kerestek arra, változik-e a heveny diabeteses anyagcsere kisiklásának gyakorisága, módosulnak-e a kiváltó tényezők, történt-e változás a betegek kezelése során és hogyan alakult a halálozás az évek során. Módszer: Retrospektív adatelemzés a kórlapok feldolgozásával. Eredmények: 1981-2005 között 288 beteget vettek fel 364 ketoacidoticus epizóddal. A betegek átlagos életkora 42 š 16,9 53,2 š 12,6 év között volt. Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők aránya 60% körüli, a férfiak aránya ugyanennyi volt. A diabetes fennállásának átlagos ideje 7,8 š 8,1 10 š 7,1 év között volt. A manifesztációs coma (friss diabetes) esetek aránya 10% körüli volt. A kiváltó okok közül az infekciók gyakorisága csökkent (77,3%-ról 50,4%-ra). A kezelés során a szerzők törekedtek a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás mellett az inzulin minél kisebb adagú és elnyújtott időtartamú alkalmazására. A bolusban alkalmazott inzulinadag szignifikánsan csökkent az utolsó periódusban (8,29 š 4,31 E; p < 0,05). A vizsgált időszakban 43 beteg halt meg (a betegek 14,93%-a), a halálozás 7,2%-ra csökkent az utolsó periódusban. A bikarbonát adását csaknem nullára redukálták a két utolsó periódusban. A rutinszerűen alkalmazott kis adagú heparin mellett tüdőemboliát nem észleltek. Következtetések: A cukorbetegek intenzív gondozása és kezelése ellenére sem csökkent a diabeteses ketoacidosis miatti kórházi felvételek gyakorisága. A súlyos diabeteses szövődmény megelőzésének érdekében a betegek folyamatos képzésére és a gondozásban részt vevők szoros együttműködésére van szükség.