CÉL: A retrospektív tanulmányunk célja az őrszemnyirokcsomó-biopszia létjogosultságának vizsgálata in situ emlőcarcinoma sebészi kezelésében. ANYAG ÉS MÓDSZER: A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2002. október és 2006. január között 47 in situ emlőrákos betegnél végeztünk izotópos lokalizációt követően széles excíziót, melyet 44 esetben (93,6%) egyidejű őrszemnyirokcsomó-biopsziával egészítettünk ki. Az őrszemnyirokcsomók patológiai feldolgozása 250 mikrométeres szinteken hematoxilin-eozin- illetve immunhisztokémiai festéssel történt. EREDMÉNYEK: Az emlőminták szövettani vizsgálata 36 esetben (76,6%) tiszta ductalis in situ emlőcarcinomát, 7 esetben (14,9%) ductalis in situ emlőcarcinomát mikroinvázióval és 4 esetben (8,5%) lobularis in situ emlőcarcinomát igazolt. 40 esetben (91%) sikerült az őrszemnyirokcsomókat azonosítani, és 39 esetben távolítottunk el őrszemnyirokcsomókat, betegenként átlagosan 1,5 db (1-4) nyirokcsomót. 4 esetben (4/44, 9%) a radiofarmakon migrációjának hiánya miatt az őrszemnyirokcsomó-biopszia sikertelen volt. Ezekben az esetekben ún. axilláris samplinget végeztünk. 1 esetben (2,3%) csak a parasternalis őrszemnyirokcsomó jelölődött, ezt nem távolítottuk el. Az őrszem- valamint az axilláris nyirokcsomók szövettani feldolgozása során sem hematoxilin-eozin-, sem immunhisztokémiai festéssel metasztázis nem volt igazolható. MEGBESZÉLÉS: Világirodalmi, és a saját tapasztalataink alapján az őrszemnyirokcsomó-biopszia elvégzése tiszta in situ ductalis emlőcarcinomákban (DCIS) nem indokolt. Amennyiben a primer elváltozás részletes szövettani vizsgálata invazív illetve mikroinvazív tumort igazol, vagy a DCIS tumor nagy mérete miatt kiegészítő mastectomia válik szükségessé, az őrszemnyirokcsomó-biopszia elvégzése szükséges.