A gyermekkori fizikai bántalmazás elszenvedése és a felnőttkori erőszakos és öngyilkos viselkedés között lévő összefüggések régóta ismertek. Jelen kutatás annak a kérdésnek a megválaszolására irányult, hogy a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás hajlamosít-e felnőttkori agresszív, illetve öngyilkos viselkedésre, és van-e összefüggés e két viselkedésmód között. A vizsgálati mintát 235 klinikailag kezelt alkoholbeteg alkotta. A vizsgálat mérőeszközei az Európai Addikció Súlyossági Index (ASI), a Buss és Perry Agresszió Kérdőív, valamint a Janus Kérdőív voltak. A legfontosabb eredmények azt mutatták, hogy akiket szüleik fizikailag bántalmaztak gyermekkorukban, azok esetében nagyobb a valószínűsége, hogy ők is megütöttek, megvertek valakit életük során (x2 = 9,79, p<0.001). A legerőszakosabb csoportban 18%-ot képviselnek a gyermekkorukban nem bántalmazottak, míg 81 %-ot a bántalmazottak (x2 = 13,25, p<0,001). Ha a pácienst tettleg bántalmazták, megütötték, megverték, ő is bántalmazott, megütött, megvert valakit (Pearson r=0,397). A szülők által elszenvedett gyermekkori fizikai bántalmazás szignifikáns kapcsolatot mutat a későbbi öngyilkossági kísérletekkel (x2 = 9, 73, p<0,01). Minél agresszívebb csoportba tartozik egy páciens, annál inkább követett el öngyilkossági kísérletet (x2 = 9,99, p<0,01). Az eredmények felhívják a figyelmet az öngyilkosság megelőzésének, illetve az agresszió kezelésének fontosságára klinikai kezelésbe került alkoholbetegeknél.