A daganatok vérérellátásának hatféle mechanizmusát ismerjük. Ezek azonban egymástól nem függetlenek, és a szabályozó mechanizmusok között nagyfokú átfedések vannak. A különböző daganatok eltérő stratégiákat használnak vérellátásuk kialakítására, másrészt pedig ugyanaz a daganatféleség különböző szöveti környezetben is más-más stratégiákat követ. Ráadásul az is előfordulhat, hogy e mechanizmusok közül egyszerre többet is felhasznál a növekedő daganat az érellátás kialakítására. Mindezek alapján megállapítható, hogy a daganatok érellátása komplex folyamat, és ennek csak az egyik formája az, amikor endothelsejtek proliferálnak, a meglévő kapillárisok felhasználásával új kapillárisok keletkeznek, s azok a daganatszövetbe behatolva hozzák létre az ereket. A daganatok jelentős részében más mechanizmusok is szerepelnek (intusszuszceptív érképződés, érinkorporáció, glomeruloid érképződés, vaszkuláris mimikri, posztnatális vaszkulogenezis), melyek nem feltétlenül igényelnek új érképződést illetve endothelsejt-osztódást. Az antivaszkuláris terápiáknak csak egyik lehetséges formája az angioszuppresszív terápia, de már formálódnak a direkt érellenes terápiás szerek. Miután a daganatok angiogén fenotípusának kialakulásában a hipoxiához történő adaptáció molekuláris mechanizmusai alapvető jelentőségűek, az ezt molekulárisan célzó antihipoxiás terápiák is formálódnak. Ugyanakkor ezeket az új terápiákat racionálisan kell a meglévő terápiás protokollokba integrálni, mert ellenkező esetben azok hatékonysága még csökkenhet is.