A szerzők a személyes érintettség (alkoholivás, erőszakos viselkedés) hatását vizsgálták az alkohol és agresszió közötti kauzális összefüggésekkel kapcsolatos hiedelmekre. A vizsgálat a 18 évesnél idősebb lakosságot reprezentáló 1200 fős mintán történt. A mintaválasztás módszere kétlépcsős csoportos rétegzett mintavételi eljárás volt. A vizsgálat mérőmódszerei a Paglia és Room által alkalmazott alkohol-agresszió hiedelem kérdőív, a Buss és Perry Agresszió Kérdőív, valamint a nemre, életkorra és iskolai végzettségre vonatkozó szociodemográfiai jellemzők voltak. A többváltozós regressziós modellekkel végzett elemzések szerint az agresszív viselkedés, elsősorban a verbális és a fizikai agresszió, valamint a súlyos ivás jelentősen befolyásolja az alkohol-agresszió kauzális hiedelmet. Minél többet iszik és minél agresszívabb valaki, annál hajlamosabb arra, hogy ne higgyen abban a vélekedésben, hogy az alkohol agresszióhoz vezet. A nők és az idősebbek hisznek jobban az alkohol agresszióban betöltött oksági szerepében. Az eredmények felhívják a figyelmet a személyes érintettség kognitív hatásának jelentőségére. A súlyos alkoholivás és agresszivitás megakadályozhatja a személyt annak a veszélynek a felismerésében, hogy az ivás agresszív, kriminális következményekkel járhat. Ez az összefüggés jól alkalmazható a klinikai és kriminológiai gyakorlatban az alkoholproblémákkal kezelt, illetve bűncselekmény miatt eljárás alatt lévő, illetve elítélt páciensek bűnmegelőzési stratégiájában. A kutatás eredményei felvetik azt az elméleti megfontolást is, hogy a szociális tanulás elmélete nem elégséges magyarázó modell az alkoholfogyasztás és agresszió összefüggéseire.