A nehézlégzés (dyspnoe) a második leggyakoribb légzőszervi panasz. Definíció szerint ez a légzés kellemetlen érzete, amelyet kevés kivételtől eltekintve légzőszervi és szívbetegségek okoznak. A dyspnoe légzőszervi eredetének kizárása vagy igazolása céljából a légzésfunkciós vizsgálatok (spirometria, testpletizmográfia, a diffúziós kapacitás mérése) alapvető fontossággal bírnak. Obstruktív és/vagy restriktív jellegű ventilációs zavar, kislégúti áramláskorlátozottság és csökkent tüdődiffúziós kapacitás kizárja a nehézlégzés légzőszervi eredetét. A dyspnoe megszűnése, illetve javulása a ventilációs zavar adekvát kezelését követően kizárja a dyspnoe kardiális eredetét, illetve rámutat a légzőrendszer legalább parciális oki szerepére. Részletes és ismételt tüdőfunkciós vizsgálatok (ß2-agonistával vagy orális glukokortikoiddal végzett reverzibilitás teszt, kilégzési csúcsáramlás monitorozása, terheléses teszt és bronchiális provokációs tesztek) fontos szerepet játszanak az obstruktív tüdőbetegségek, mint pl. az asztma és COPD differenciáldiagnosztikájában, amely betegségek a dyspnoe gyakori okai. A szerző diszkutálja a különböző légzésfunkciós tesztek differenciáldiagnosztikai értékét.