A szerzők jelen - előzetes közleményükben - a csípőprotézis szárak steril kilazulásában szerepet játszó mechanikai tényezők közül a primer fixálás szerepét vizsgálták. 21 esetüket 12-24 hónappal a műtét után vizsgálva - a szársüllyedés mérésének egyszerű módját használva - megállapították, hogy az úgynevezett "Exeter" típusú protézisek esetén még a jelentősebb (2 mm/év) szársüllyedés sem feltétlenül jelzője a korai lazulásnak. Megállapították, hogy a 2 év alatt észlelt teljes süllyedés közel 70%-a az első évben történt. Nagyobb betegszám hosszabb távú nyomon követése után kívánnak a szerzők megalapozottabb választ adni a szár alakja, felszíni kiképzése és a korai lazulás felvethető összefüggéseire.