A pitvarfibrilláció a leggyakoribb kezelést igénylő felnőttkori ritmuszavar. A népesség 1-2%-ában fordul elő, joggal tekinthető századunk epidémiájának. Gyakorisága az életkor előrehaladtával exponenciálisan nő, 60 év felett 3-5%, míg a 80 évnél idősebbek több mint 10%-a szenved pitvarfibrillációban. Közvetlen életveszéllyel ritkán jár, azonban gyakran okoz panaszt, a tartós tachycardia balkamra diszfunkcióhoz vezethet, de tünetmentes is lehet. Leggyakoribb formája a nonvalvularis pitvarfibrilláció, mely az agyembólia előfordulását 5-6 szorosára, a halálozást pedig duplájára növeli. A pitvarfibrilláció igen heterogén kórkép az etiológia, a ritmuszavar klinikai megjelenése, a fennállási ideje és megszűnése vonatkozásában is. Jól ismert, hogy a nonvalvularis pitvarfibrillációban 40-50% a hypertoniás betegek aránya. (A hypertoniások pitvarfibrillációjáról viszont kevés a megalapozott adat).