A minimálisan invasiv beavatkozások közé sorolható percutan tracheotomia (PT) napjainkra az intenzív terápiában a légcsőmegnyitás leggyakrabban végzett technikájává vált. Az eljárás létjogosultságának igazolása, a különböző PT-s módszerek és a nyitott tracheotomia eredményeinek és szövődményeinek összehasonlítása máig folyamatosan vizsgált kérdés. A szerzők irodalmi adatokra támaszkodva hasonlítják össze a különböző műtéti eljárások lehetséges rövid- és hosszútávú szövődményeit. A percutan technikák előnye a gyorsaság és költséghatékonyság. A rövid távú szövődményeket illetően azonban - a postoperativ vérzések és sebfertőzések számának némi csökkenésétől eltekintve - nincs érdemi eltérés a nyitott tracheotomiához viszonyítva, s ami még fontosabb, a cadaver és a klinikai tanulmányok szerint a legsúlyosabb késői szövődmények közé sorolható cricotrachealis szűkületek számának növekedése várható. Ennek egyik gyakori oka az, hogy a legtöbbször endoscopos kontroll nélkül végzett PT során a tubust nem a megfelelő helyre, a gyűrűporcot sértve helyezik be. A hosszabb intubációs időtartam után végzett PT szintén szűkület kialakulására hajlamosít, mivel a beavatkozás a már károsodott trachea szöveteken át történik. A súlyos fej-nyaksebészeti problémát jelentő cricotrachealis szűkületek kialakulását, megoldásuk és megelőzésük lehetőségét két típusos esettel mutatják be.