A nyelőcsőrák világszerte az egyre gyakoribbá váló, rossz prognózisú rosszindulatú daganatok közé tartozik. A betegség főbb etiológiai tényezői a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a krónikus irritáció, mellkasi sugárkezelés az anamnézisben és a Barrett-metaplasia. Az elmúlt három évtizedben az előfordulási arány és a velejáró mortalitás nőtt, míg a szövettani mintázat szignifikánsan változott. Az új képalkotó vizsgálatok bevezetésével a diagnózis és a staging pontossága javult. A nyelőcsőrák terápiájában a legfontosabb szerepe még mindig a sebészi kezelésnek van. Az adjuváns kezeléshez tartozik a preoperatív vagy posztoperatív sugárkezelés, vagy kemoterápia és a preoperatív kombinált kemo- és radioterápia. A diagnózis, a staging és a kezelés fejlődésével a nyelőcsőrákos betegek túlélésében csekély, de mégis szignifikáns javulást sikerült elérni. Ezek az új megfigyelések állnak dolgozatunk középpontjában.