Az asszisztált reprodukció egyre szélesebb körű alkalmazásával a többes terhességek aránya ugrásszerűen emelkedett. Ennek okát a beültetett praeembryók számában kereshetjük. A többes terhességekkel járó számos szövődmény arra ösztönzi a meddőséggel foglalkozó szakembereket, hogy kevesebb praeembryo beültetésével is megfelelő eredményességet érjenek el. Az embryoszelekció során a beültetésre kerülő praeembryókat blastomeraszámuk, valamint morphologiájuk alapján választjuk ki. A beültetés napján vizsgált sejtszám a praeembryo osztódásának sebességére utal, mely jól mutatja a vizsgált előébrény életképességét. A korai embryonális fejlődés, ezen belül az első osztódás időpontjának vizsgálata csak a közelmúltban került a figyelem középpontjába. Az első osztódás és különböző lépéseinek vizsgálata segít megkülönböztetni a gyorsan és lassan fejlődő praeembryókat. A megtermékenyült petesejtben megfigyelhető pronucleusok korai eltűnése, valamint a zygota korai osztódása a praeembryo későbbi gyorsabb fejlődésére, jobb életképességére utal. E praeembryók beágyazódási esélye nagyobb, beültetésükkel jobb terhességi arányt érhetünk el. Tanulmányunk célja, hogy szakirodalmi adatok alapján bemutassuk a megtermékenyült petesejt osztódásának időbeli lefolyását, az osztódás folyamatának vizsgálati lehetőségeit, illetve annak jelentőségét a beültetésre kerülő praeembryo kiválasztásában.