A szerzők áttekintik az antenatalis és perinatalis magzati hypoxia és asphyxia aetiopathogenesisét és definitióját, az érett magzatok postasphyxiás károsodásának lehetséges formáit és neurologiai következményeit. A hypoxiás állapotok szűrőmódszerei közül említik a színkódolt és pulsus-Doppler technikát (flowmetria), a cardiotocographiát (CTG), a non-stressz-tesztet és a biophysicalis profilt, továbbá az amnioscopiát és a magzati pulsoxymetriát. Az asphyxia prophylaxisával összefüggésben hangsúlyozzák a praeconceptionalis és praenatalis gondozás jelentőségét, a lepény, a köldökzsinór és a magzat kóros állapotait, valamint a szülés alatti tényezők szerepét. Ismertetik a hazánkban jelenleg folytatott gyakorlatot, hogy CTG eltérés esetén fejbőrvér-pH meghatározás, vagy ennek hiányában császármetszés történik. A legújabb irodalmi adatokra alapozva hangsúlyozzák, hogy a gyermekkorban kialakuló agykárosodások 90 %-áért nem a szülési asphyxia, hanem antenatalis tényezők a felelősek, amelyek ma még csak részben védhetők ki. Az antenatalis tényezők közül kiemelik a genetikai praedispositio, egyes anyai betegségek, anyai és magzati fertőzéses állapotok, a koraszülöttség és a többes terhességek szerepét.