A szerzők tanuhnányukban a méhnyak Chlamydia trachomatis fertőzését és kórtörténeti adatok, magatartásbeli tényezők, valamint korábban lezajlott szexuális úton terjedő betegségek kapcsolatát vizsgálták. A Chlamydia prevalenciát összehasonlították panaszmentes és nőgyógyászati fertőzésre utaló panasz miatt jelentkező betegeik csoportjában. Felmérésükben összesen 234, 20 évnél fiatalabb nő vett részt, akik egységes kérdőívet töltöttek ki. Chlamydia trachomatis kimutatására a méhnyakból vettek mintát, melyet polimeráz láncreakcióval vizsgáltak. A teljes beteganyagban a chlamydia prevalencia 7,7% (18/234) volt. Nőgyógyászati fertőzésre jellemző panasszal jelentkező betegeik között 14%-os (13/93) chlamydia prevalenciát találtak. Panaszmentes betegek csoportjában a chlamydia gyakoriság 3,1% (4/129) volt. Fertőzésre utaló panasz esetén szignifikánsan gyakoribb volt a méhnyakban chlamydia előfordulása, mint panaszmentesség esetén (p<0,05; OR:5,08; 95%CI:1,49-21,98). A vizsgált betegek között 3 vagy több eddigi partner esetén a chlamydia prevalencia szignifikánsan nagyobb volt, mint 1 vagy 2 eddigi partner esetén (p=-0,00006; OR:20,65; 95%CI:3,06-873,6). Az elmúlt 3 hónapban levő szexuális partnerek számában hasonlóan számottevő eltérést igazoltak chlamydia pozitívok és negatívok között. A résztvevők között 2 vagy több az elmúlt 3 hónapban levő partner esetén chlamydia jelenléte jelentősen gyakoribb volt (p=0,016; OR:5,75; 95%CI:1,14-23,41). Eredményeik szerint az anamnesisben az eddigi, valamint az elmúlt 3 hónapban levő szexuális partnerek száma áll szoros összefüggésben a serdülők chlamydia fertőzésével. Az így definiált magatartásbeli kockázati tényező, valamint az aktuális fertőzésre utaló panasz segíthet azon betegek körének meghatározásához, akik esetében chlamydia kimutatás javasolt.