A haskörfogat mérésének jelentősége : a hasi típusú elhízás, mint a kardiovaszkuláris rizikó markere metabolikus szindrómában / Márk László, Katona András
Bibliogr.: p. 396. - Abstr. hun.
In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2006. 11. évf. 4. sz., p. 392-396. : ill.
Az elhízás az utóbbi évtizedekben népbetegséggé vált. Régóta ismert, hogy számos kórkép gyakoribb előfordulásáért felelős, amelyek közül a legfontosabbak a diabetes mellitus, a hipertónia és a kardiovaszkuláris betegségek. Az elhízás és más betegség közötti kapcsolattal 2001 óta foglalkozunk többet, amióta az USA National Cholesterol Education Program keretében kiadott ATP (Adult Treatment Panel) III megalkotta a metabolikus szindróma új definícióját. Ebben a tünetegyüttes 5 egyenrangú kritériuma (ezek egyike az adominális típusú elhízás) közül 3-nak az együttes jelenléte szükséges a diagnózis felállításához. Az újabban széles körben elfogadott International Diabetes Federation (IDF) 2005. évi ajánlásában már alapkövetelményként fogalmazták meg a centrális obesitast, ami feltétele annak, hogy metabolikus szindrómásnak tarthassuk a beteget, és mellé még négy további kritériumból kettő megléte is szükséges a nagy kardiovaszkuláris rizikót jelentő tünetegyüttes definíciójához. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy mivel a centrális obesitas megállapításának elengedhetetlen feltétele a haskörfogat helyes, vagyis reprodukálható mérése, annak meghatározása a mindennapok diagnosztikus tevékenységének részévé kell válnia.