A hangprotézist Mozolewski találta fel és annak beültetését is elsőként végezte 1972-ben. Később Blom és Singer fejlesztette tovább a protézist és a technikát, amely 1980-tól vált nemzetközileg elfogadott és alkalmazott eljárássá. Az első beültetések nem csak az eredményeket, hanem a komplikációkat is megmutatták, mint például a hangprotézis körüli váladékszivárgást. Remacle kollagén injektálását javasolta a környező szövetekbe, hogy megoldja a fent említett problémát. A bejuttatott kollagén az idő előrehaladtával különböző mértékben felszívódik. Intézetünkben azt az anyagot próbáltuk megtalálni, amelyet az emberi szövet elfogad, de nem reabszorbeálódik és nem vándorol a szövetekben. Lichtenberger vezette be a VOX-"implantatum" (korábbi nevén Bioplastique) injektálását, amellyel a legjobb eredményeket értük el, azt a hangprotézis körüli szövetbe juttatva. Az elmúlt négy év során nyolc beteg részesült VOX-"implantatum" augmentációban osztályunkon a hangprotézis körüli szivárgás csökkentése céljából. Ezen időtartam alatt minden beavatkozás sikeres volt, mert a VOX-"implantatum" alkalmazása után megszűnt vagy minimális mértékűre csökkent a szivárgás és nem reabszorbeálódott.