Bevezetés: A harmadik generációs béta-receptor-blokkoló (carvedilol) eredményes a magas vérnyomás mérséklésében és a szívelégtelenség hagyományos (diuretikum, ACE-gátló) terápiájának kiegészítéseként a mortalitás, morbiditás csökkentésében randomizált, kontrollált vizsgálatok, illetve retrospektív elemzések alapján. Célkitűzés: A carvedilol hatásosságának vizsgálata a szívelégtelenség kezelésében, különös tekintettel a mortalitási, morbiditási végpontokra. Módszer: A MEDLINE adatbázisban megtalálható nagy betegszámú (n >150), multicentrikus, randomizált, kettős vak vizsgálatok közül az 19952005 közt megjelent, carvedilol hatását közepes, súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek körében elemző tanulmányok felhasználásával az irodalom áttekintése. Ismertetésre kerülnek még a 2000-től 2005-ig publikált egészséggazdaságtani eredményeket bemutató publikációk. Eredmények: Az U.S. Carvedilol Heart Failure Study-ban 1096 beteg adatai alapján a carvedilol a placebóhoz képest a teljes mortalitást 65%-kal csökkentette (3,2% vs. 7,8%; p <0,001), míg a cardiovascularis hospitalizáció csökkentése 27%-os volt (14,1% vs. 19,6%; p = 0,036) szívelégtelenségben (LVEF ?35%) diuretikum és ACE-gátló kezelés kiegészítéseként. A COPERNICUS vizsgálatban a carvedilol hatásosságát hasonlították placebóhoz súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek körében (LVEF <25%, n = 2289), amikor az éves mortalitási kockázat 35%-kal csökkent (19,7% vs. 12,8%, 95% CI: 19-48%, p = 0,00013), míg a halálozás vagy bármely hospitalizáció kockázata 24%-kal (p=0,00004) csökkent az aktív csoportban. A CAPRICORN vizsgálatban (LVEF -40%, n=1959) nagy kockázatú betegeknél a carvedilol sikeresen csökkentette a teljes (HR: 0,77; 95% CI 0,600,98; p=0,031) és a cardiovascularis mortalitást (HR: 0,75; 95% CI: 0,580,96; p=0,024). Következtetések: A carvedilol a bizonyítékok alapján hatásos a mortalitás csökkentésében és a hospitalizáció mérséklésében a szívelégtelenség bármely stádiumában a kombinációs kezelések részeként. A szer alkalmazásával a kedvező hatások jól mérhetően nemcsak a beteg szintjén jelentkeznek, hanem a ritkább egészségügyi igénybevétel miatt az ellátóknál és a finanszírozónál is.