Az angina pectorisnak nevezett klinikai tünetegyüttest a szívizom oxigénigénye és vérellátása (oxigénkínálat) közötti egyensúly felborulása jellemzi. A kalciumcsatorna-blokkolók közös farmakológiai tulajdonsága, hogy a szívizomban és az erek sima izmaiban egyaránt szelektíven kötődnek az L-típusú kalciumcsatornákhoz és összetett hatásmechanizmusokkal fejtik ki antiichaemiás hatásukat. Az angina pectoris kezelésében a nemzetközi ajánlásnak megfelelően a thrombocyta aggregációt gátló béta-receptor-blokkoló, és a rövid hatású nitrátok mellett a kalciumcsatorna blokkolók is bázisgyógyszernek számítanak az egyes anginaformák sajátságainak megfelelően mind monoterápiában, mind kombinációs terápiában. Nagy klinikai tanulmányok igazolták, hogy kalciumcsatorna-blokkolók alkalmazásával tartós antianginás hatás (IMAGE-, CAPE-tanulmányok), jelentős vascularis protekciós hatás (PREVENT-, CAPARES- tanulmányok) érhető el. A harmadik generációs dihidropiridin-készítmények a kísérletes eredmények és a klinikai tanulmányok adatai alapján nem csak az anginás tünetek kivédésében, a coronaria revascularisatio számának csökkentésében, hanem az atheromatosus plakk stabilizálásában, valamint az alapbetegség, az ateroszklerózis progressziójának lassításában is hatásosnak bizonyultak.