Főbb tézisek: 1. A hypertoniás betegek közül csak kevesen részesülnek megfelelő kezelésben. A legújabb vizsgálatok szerint egyes antihipertenzívum-osztályok előnyösebbek lehetnek másoknál a kardiovaszkuláris mortalitás csökkentése szempontjából. 2. A szív által keltett anterográd pulzushullám az érelágazásokban visszaverődik, és az aorta nyomásgörbéjén második csúcsként jelenik meg. Az augmentációs index adja meg, hogy a visszavert pulzushullám milyen hatással van az aortanyomásra. Ezek az új érfunkciós paraméterek ma már nem invazív eljárásokkal is meghatározhatók. 3. Az életkor előrehaladtával, valamint a klasszikus kardiovaszkuláris kockázati tényezők hatására az erek falának rugalmassága csökken. Az érfunkció romlása szoros kapcsolatban áll az öregedéssel összefüggő vérnyomásváltozásokkal és a kardiovaszkuláris mortalitással. 4. Az érműködést nem gyógyszeres és gyógyszeres eljárásokkal lehet javítani. A különböző antihipertenzívumok eltérő hatása különösen az aortán belüli nyomásviszonyokban mutatkozik meg, ugyanis az ACE-gátlók, az angiotenzinreceptor-blokkolók és a kalciumantagonisták jobban csökkentik az aortanyomást, mint a béta-blokkolók. A többi gyógyszerről nagyobb klinikai vizsgálatokban kell kideríteni, hogy hogyan hatnak az érműködésre.