A szív- és érrendszer valamint a tüdő alapvető feladata a szervezet oxigénigényének biztosítása. Az akut tüdősérülés és akut respiratorikus distressz szindróma jellemzője, hogy a tüdőben az alveolusok atelektáziája alakul ki, melynek következtében romlik a gázcsere és a szervezet oxigénellátása sem lesz megfelelő. Az állapot nem rendezhető egyszerűen a belélegeztetett oxigén koncentráció emelésével, hanem szükséges az atelektáziás alveolusok megnyitása ami gyakran magas nyomások alkalmazásával jár. A módszert tüdőnyitásnak hívjuk, melynek során nagy nyomásokkal "megnyitjuk a tüdőt" és megfelelő pozitív kilégzés végi nyomást alkalmazva nyitva is tartjuk. A magas intrathoracalis nyomás azonban a szívre és mediastinális nagyerekre kifejtett hatása révén hemodinamikai instabilitást okozhat. Kérdéses, hogy a változások monitorozására elegendőek-e a folyamatosan monitorozható paraméterek, mint az artériás középnyomás és a centrális vénás nyomás, vagy szükséges-e az invazív hemodinamikai monitorozás (perctérfogat, intrathoracalis vérvolumen) is. A témában megjelent közlemények összefoglalása a jelen dolgozat célja.