A bőr természetes (intrinsic) öregedését a környezeti hatások tovább fokozzák (extrinsic öregedés). Ezek közül az egyik legjelentősebb a napfény ultraibolya sugárzása, amely az ún. photoageingben nyilvánul meg. Emellett epidemiológiai és kísérleti adatok szerint gyorsan növekszik a humán bőrtumorok incidenciája, ami szintén kapcsolatban áll a bőr fokozódó napfény-expozíciójával. E folyamatok hátterében a sejtbiológiai hatások, fotokémiai reakciók, membránreceptorokon végbemenő változások, lipid- és fehérjemódosítások, illetve a DNS-károsodás típusa, mennyisége hullámhosszfüggő. Az UVB-fotonok nagyobbrészt az epidermalis keratinocyták DNS-ében nyelődnek el, így ennek a hullámtartománynak a photocarcinogenesisben van nagyobb jelentősége. Ezzel szemben az UVA-sugárzás döntően szabad gyököket generál, amelyeknek a DNS-károsító hatásukon túl immunmoduláló szerepük is jelentős, ezáltal is befolyásolva a daganatfejlődést. Másrészt a szabad gyökök transzkripciós faktorok aktiválásán keresztül, mátrix metalloproteinázok indukciójával, a prokollagén-1-, fibrillin-1-szintézis csökkentésével dermalis kötőszöveti károsodásokat is előidéznek. Ez utóbbiakat tovább fokozhatják a mitokondriális DNS-ben elszenvedett mutációk, proteinoxidáció, apoptosisindukció. Ezért a védekező mechanizmusokban jelentős szerepe van a szabad gyököket közömbösítő enzimeknek, valamint antioxidáns molekuláknak. A photoageing kezelésében a lokális retinoidok a gyakorlatban is beváltották a reményeket, míg a többi antioxidáns vitamin klinikai hatékonysága elmarad az elméleti várakozásoktól. A legfontosabb tényező a photoageing és a photocarcinogenesis megelőzésében jelenleg is a fényvédelem.