Jól ismert, hogy 2-es típusú diabetes mellitusban a HbA1C-célértéket ritkán sikerül elérni. (UKPDS). 2-es típusú diabetes mellitusban a jelentősen emelkedett halálozásért a cardiovascularis megbetegedések felelősek. Számos tanulmány szerint a magas vérnyomás, a dyslipidaemia, a hypercoagulabilitas mérséklése rövidebb idő alatt és nagyobb mértékben csökkenti a cardiovascularis kockázatot 2-es típusú diabetes mellitusban mint a hyperglykaemia mérséklése (glukóz paradoxon). A 2-es típusú diabetes mellitus gyógyszeres kezelése során az anyagcsere-állapot és a cardiovascularis kockázat nem feltétlenül azonos irányba változik: a béta-receptor-blokkolók ronthatják a széndhidrát-anyagcserét, ugyanakkor egyértelműen csökkentik a cardiovascularis kockázatot, a sulfanylurea-kezelés egyértelműen mérsékli a hyperglykaemiát, ugyanakkor növelheti a cardiovascularis kockázatot. Az acarbose, metformin, thiazolidindion, fibrátok ­ az ismert vascularis rizikófaktorok előnyös befolyásolásán túl ­ talán egyéb mechanizmussal (anyagcserehatás) képesek csökkenteni a cardiovascularis kockázatot 2-es típusú diabetes mellitusban, metabolikus szindrómában. Mindezek alapján a 2-es típusú diabetes mellitusban kórosan fokozott cardiovascularis kockázat csökkentésében a magas vérnyomás, a dyslipidaemia, a haemostasiszavar kezelése a leghatékonyabb intervenció, de változatlanul jelentős a szénhidrát anyagcsere javítása is. A komplex kezelésben új gyógyszeres eljárások is ígéretesnek tűnnek.