Az átlagéletkor fokozatos növekedése világjelenség. A gazdaságilag fejlettebb országok számára is nagy teher a munkaképes koron túli lakosságfokozatosan növekvő egészségügyi költségigénye. Az öregkori sérülések előfordulása, gyakorisága jól prognosztizálható, ezért az optimális kezelési és rehabilitációs alternatívák is előre tervezhetők. Az eredményes kezelés alapjai a korai diagnosztika, a primer definitív ellátás és a korai komplex rehabilitáció. Szerző testtájanként ismerteti az időskor jellemző sérülés típusait, és az egyes csoportokhoz konzervatív és/vagy operatív kezelési alternatívákat is ajánl. Külön felhívja a figyelmet a gyakorlatban előforduló diagnosztikus hibákra, és a megelőzés lehetőségeire. A sikeres kezelés alapjának tekinti a beteg általános állapotának, igényszintjének, kooperációs készségének, szociális hátterének objektív értékelését. Csak ezek ismeretében hozható reális döntés a konzervatív vagy operatív kezelés javára úgy, hogy a szükséges utókezelés is megtörténjen. Az időskori sérülések kezelésének elsődleges célja, hogy a beteg visszanyerje a baleset előtti mozgásképességét, és továbbra is önellátó maradjon.