Célkitűzés: A szerzők akut koszorúér-történés (szívizominfarktus, percutan transluminalis coronaria angioplastica, szívizom-revascularisatiós műtét) utáni intézeti rehabilitációs kezelésre érkező betegek körében vizsgálták a rehabilitációs kezelés során elszenvedett szövődmények előfordulási arányát, súlyosságát, illetve keresték azokat a tényezőket, melyek kapcsolatban álltak a szövődmények kialakulásával. Betegek: Prospektív vizsgálatukba 724 II. fázisú intézeti rehabilitációs kezelésre érkező beteget vontak be, 302-t szívizominfarktus (AMI), 64-et percutan coronariaintervenció (PCI), 358-at aortocoronariás revascularisatiós műtét (ACBG) után. Eredmények: A rehabilitációs kezelés alatt a betegek 25,8%-ánál észleltek szövődményt. A leggyakoribb a pleuralis folyadék (5,6%), pericardialis folyadék (3,9%), postcardiotomiás szindróma (3,5%),  keringési elégtelenség (2,9%), sebgyógyulási zavar (2,6%), angina pectoris (2,3%), pitvarfibrilláció (2,1%) voltak. A rehabilitációs osztályon 168 beteg (23,2%) szövődménye volt ellátható, 19 beteget (2,6%) más kórházi osztályra kellett áthelyezni. Nem találtak különbséget a férfiak és nők szövődményarányában. Jelentősen eltértek a szövődményarányok a beutalási csoportok között (16,6% AMI után, 6,2% PCI után, 37,2% ACBG után, p <0,001). Idősebb betegeknél ("65 év) több szövődmény fordult elő (31,8% vs. 21,3%, p <0,01). Mindhárom kategória figyelembevételével kialakított mátrixban a szövődményráta 0 és 42,6% között változott. Következtetés: A szerzők egyszerű szempontrendszer alkalmazásra hívják fel a figyelmet, amellyel azonosíthatók azok a betegek, akik koszorúér-esemény utáni II. fázisú intézeti rehabilitációs kezelése során nagyobb valószínűséggel szenvednek el szövődményt.