Az összefoglaló közlemény a magasvérnyomás-betegség újabb epidemiológiai adatait tekinti át, majd ismerteti a hypertonia kezelésének céljait, hangsúlyozva a célszervkárosodások és a társbetegségek befolyásolásának jelentőségét. Mivel a primer hypertonia patogenezise rendkívül összetett, ezért a terápia az esetek többségében kombinált vérnyomáscsökkentő kezelést jelent. A korszerű, harmadik generációs dihydropyridin kalciumcsatorna-blokkoló amlodipin kedvező vérnyomáscsökkentő és antiischaemiás tulajdonsága mellett az utóbbi években antiatheroscleroticus hatását is bizonyították. Számos adat bizonyítja, hogy az első vonalbeli vérnyomáscsökkentőként alkalmazható lisinopril a balkamra-hypertrophia, a retinopathia és a nephropathia befolyásolása szempontjából is kedvező, illetve myocardialis infarctus után, valamint szívelégtelenségben is jótékony hatású. A két szer együttes alkalmazása esetén a vérnyomáscsökkentő hatékonyság növekedése mellett a mellékhatások mérséklődése várható. Az ASCOT vizsgálat az amlodipinalapú, ACE-gátlóval folytatott terápia kedvező eredményeit bizonyította a hagyományos kezeléssel (béta-receptor-blokkoló, diuretikum) összevetve. A CAFE alvizsgálatban a hasonló perifériás vérnyomáscsökkentő hatás mellett az amlodipinalapú kezelés esetén az aorta centrális pulzusnyomás nagyobb mértékű csökkenését észlelték, amely paraméter jól korrelált a vizsgálati végpontokkal is. A két szer együttes alkalmazásával végzett hazai multicentrikus vizsgálat (HAMLET) bizonyította a hatékony és biztonságos alkalmazás lehetőségét. Fentiek alapján egy bizonyítékokkal rendelkező komponenseket tartalmazó fix dózisú, kalciumcsatorna-blokkoló ACE-gátló kombinációval (amlodipin-lisinopril) az eredményes vérnyomáscsökkentő hatás mellett kedvező rizikócsökkentő hatás, illetve jó tolerabilitás és kedvező compliance érhető el.