A szerző az interszexuális betegek ellátását foglalja össze. Ellentétes irodalmi adatok értékelése és saját tapasztalata alapján az egységes álláspont kialakítására törekedve rámutat arra, hogy az átmeneti nemi szervekkel született újszülötteknél törekedni kell a kórképek etiológiai tisztázására. A korai definitív diagnózis biztosítja a korai besorolást és a megfelelő terápiát (gyógyszeres és sebészeti kezelést). Az intrauterin és a korai posztnatális hormonszinteknek szerepük van az idegrendszer nemi identitásával kapcsolatos fejlődésében, amit figyelembe kell venni az interszexuális állapotok ellátásánál. Ennek ellenére a szerző véleménye szerint az optimális endokrin és sebészeti ellátás, gondozás, valamint a megfelelő szülői nevelés hozzájárul a heteroszexuális nemi orientációhoz és az érintett betegek életminőségének javításához. Az interszexuális betegek ellátását speciális központokban kell végezni. Helyes, ha az átmeneti külső nemi szervekkel született gyermekeknél a speciális centrumok multidiszciplinális csoportja biztosítja a definitív diagnózist és meghatározza a további teendőket. A teambe tartozik a gyermekendokrinológus, neonatológus, gyermeksebész, genetikus, biokémikus, nőgyógyász és pszichológus. A definitív diagnózis után tájékoztatni kell a szülőket a korai sebészeti korrekció szükségességéről és annak várható késői szövődményeiről. Alternatív választásként el kell mondani a nem-operatív lehetőséget is. A részletes tájékoztatás után a szülőknek kell dönteni a felnevelési nemről és a sebészeti beavatkozásról.