IBS - betegség vagy állapot? Erre a kérdésre nem könnyű választ adni: minden bizonnyal nagyon sok beteg, aki az IBS enyhébb formájában szenved, el sem jut a családorvoshoz, vagy a gastroenterológushoz, panaszaival együtt él, legfeljebb "öngyógyítás"-sal próbálkozik. A betegek másik része viszont az IBS okozta panaszai miatt állandó betegségtudatban él, tovább fokozva ezáltal a kórképhez amúgy is gyakran társuló kedvezőtlen pszichés tényezőket. A gyakorló orvos elsődleges feladata, hogy a tünetek alapján a római kritériumrendszer segítségével mi előbb "pozitív" diagnózist állítson fel; szem előtt tartva az organikus betegségektől történő elkülönítés szempontjait, ugyanakkor elkerülve a felesleges, a beteget is megterhelő és nem utolsó sorban költséges vizsgálatokat, illetve ezek céltalan megismétlését. IBS-ben különösen nagyjelentőséggel bír a kölcsönös bizalmon alapuló orvos-beteg kapcsolat, hiszen ezek a betegek folyamatos gondozásra szorulnak; gyakran a részletes exploratio, a beteg kételyeinek-aggodalmainak eloszlatása, a gondos tájékoztatás esetleg bizonyos életmódbeli/étrendi tanácsokkal kiegészítve önmagukban elégségesek lehetnek a therápiás sikerhez.