Az aerob és anaerob, valamint a rezisztencia jellegű fizikai erőfeszítés az izomban és a vérben a nagy oxidáló erejű anyagok felszaporodásával jár, elsősorban a terhelés intenzitásától függően. Az endogén és a táplálékkal bejutott antioxidáns anyagok az izomban és a vérben jelentik az első védelmi vonalat az oxidáns stressz ellen, de beindul a védekezés az oxidatív gyököket eltakarító enzimek aktiválásával is. A reaktív gyökök károsíthatják a molekulákat és a struktúrákat (lipid-, fehérje- és nukleinsav-károsodás), ilyenkor a jelzőanyagok néhány napig észlelhetők. Az oxidatív stressz bizonyosan pozitív szerepet kap a fizikai aktivitáshoz való egészséges alkalmazkodásban. Az aerob kapacitás 50-60 százalékánál nem intenzívebb, sokórás terhelés sem vált ki nagyfokú oxidatív stresszt, illetve nem okoz oxidatív károsodást. Az állóképesség tekintetében edzettek lényegesen nagyobb terhelést viselnek el kisebb oxidatív stresszel, illetve károsodással. Az antioxidáns vitaminok és anyagok valószínűleg csak csökkent szint esetén jeleznek fokozott érzékenységet, de bizonyos genetikai konstelláció is együtt jár az oxidatív károsodásra való hajlammal. A rendszeres edzéssel és a "normális" táplálkozással megszerezhető a fokozott védelem az oxidatív stressz ellen. Még nem használják az oxidatív stressz, illetve károsodás monitorozását a napi edzésvezetésben, holott ez valószínűleg igen hasznos lenne. Az adatok megerősítik a rendszeres, mérsékelt-közepes intenzitású fizikai aktivitás fontosságát az anyagcsere- és a cardiovascularis betegségek megelőzésében és a betegek rehabilitációjában.