A tüdőben végbemenő folyamatok tanulmányozása során szükségessé vált egy olyan számítógépes modell létrehozása, melynek segítségével nagy pontossággal modellezhetjük (akár egyénre szabottan is) a légkörből inhalációval a tüdőbe jutó részecskék kiülepedési valószínűségét. Az elmúlt évtizedekben az egy fő/évre vonatkoztatott légúti infekciók száma nem csökkent. A légúti fertőzések döntő többségének kiváltó tényezőjeként - tekintet nélkül a lokalizációra (alsó vagy felső légúti) - a kórokozók inhalációja szerepel. A felső légúti fertőzések esetében az igen magas morbiditási adatok mellett a letalitás elenyésző. Alsó légúti infekciók jóval ritkábban fordulnak elő, de letalitásuk még napjainkban is jelentős. Egyes, az utóbbi évtizedben növekvő incidenciát mutató, a tüdőt mint célszervet érintő megbetegedések (például a tuberculosis, a legionellosis, a M. pneumoniae és C. pneumoniae pneumoniák) patogenezisében szinte kizárólag a kórokozó inhalációja szerepel. Dolgozatunkban a sztochasztikus tüdőmodell segítségével aeroszolok belsejében (cseppfolyós) vagy felszínén (szilárd és cseppfolyós) terjedő baktériumok légúti kiülepedés-eloszlását vizsgáltuk 0,5-10 ľm közötti részecsketartományban, az egészséges tüdő morfológiai paramétereinek figyelembevételével, három jellemző légzési módban. Eredményeink érvényesek minden olyan kórokozóra a fent említett részecskeméret-tartományban, amelyek szilárd részecskék (pl. por, korom) felületén megtapadva vagy folyékony közegben megőrzik élet- és fertőzőképességüket.