A magasvérnyomás-betegség következtében kialakuló vesekárosodás a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer zavarát okozza, melyhez fokozott sympathicus idegrendszeri aktivitás is társul. Angiotenzinkonvertáló enzim-gátlók alkalmazásával csökken az angiotenzin II termelődése, az aldoszteron kiválasztása, a nátrium- és vízretenció és a perifériás rezisztencia, melyek együttesen vérnyomáscsökkenéshez vezetnek. Az angiotenzinkonvertáló enzim-gátlók nephroprotectiv hatását számos nagy nemzetközi vizsgálat mind diabeteses, mind nem diabeteses vesebetegségekben bizonyította. A tényeken alapuló orvostudomány "evidenciái" alapján napjainkban az angiotenzinkonvertáló enzim-gátlók, illetve angiotenzinreceptor-blokkolók - ha nincs ellenjavallatuk - minden hypertoniával járó állapotban és vesebetegségben bázisszernek tekintendők.