Célkitűzés: A magyarországi fekvőbeteg-, illetve ambuláns antibiotikum-felhasználás jellemzése, mennyiségi és minőségi változásainak nyomon követése 1996 és 2003 között. Módszer: A szerzők az ambuláns és a kórházi antibiotikum-fogyási adatokat az Egészségügyi Világszervezet (WHO) anatómiai-terápiás-kémiai (ATC)/defined daily dose (DDD) módszere szerint dolgozták fel. Az antibiotikum-felhasználás mennyiségi jellemzésére a DDD/100 ápolási nap, illetve a DDD/1000 fő/nap technikai egységeket használták. Az antibiotikum-felhasználás időbeli változásainak követésére trendanalízist alkalmaztak. Eredmények: A vizsgálati periódus alatt az éves összegzett antibiotikum felhasználás viszonylag kiegyensúlyozott volt mind az ambuláns, mind a fekvőbeteg-ellátásban. Az ambuláns ellátásra vonatkozó átlagos antibiotikum-felhasználási adat (átlag ą szórás: 20,20 ą 1,42 DDD/ 1000 fő/nap) európai viszonylatban közepes mértékű, míg az országos átlagos kórházi felhasználás (24,81 ą 1,69 DDD/100 ápolási nap) nemzetközi viszonylatban rendkívül alacsony volt. Az ambuláns és a kórházi antibiotikum-felhasználás a hatóanyagok tekintetében nagymértékben megváltozott. Nemzetközi összehasonlításban az ambuláns ellátásban kiemelkedőn magas béta-laktamáz-gátlóval kombinált penicillin (J01CR) és szulfonamid-, valamint alacsony béta-laktamáz-rezisztens penicillin- (J01CF) felhasználást tapasztaltak; a kórházi antibiotikum-fogyást pedig még mindig jelentős szulfonamid-, tetraciklin- és második generációs cefalosporin alkalmazás jellemezte. Következtetések: Az egyes antibiotikum-csoportok nemzetközi viszonylatban szélsőséges mértékű felhasználásának, valamint az alacsony kórházi antibiotikum-fogyasztási adatok okainak tisztázása további hazai elemzést kíván.