A nagy gyakoriságuk miatt népbetegségnek számító hipertónia és/vagy 2-es típusú cukorbetegség nemcsak az ateroszklerotikus érbetegségek major rizikófaktorai, hanem a végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb okai is. A mikroalbuminuria már régóta számon tartott, és a jelenleg érvényes kardiovaszkuláris prevenciós ajánlásokban is nagy kockázatot jelentő kardiovaszkuláris rizikófaktor, egyúttal pedig a végstádiumú veseelégtelenséghez vezető kórfolyamat első diagnosztizálható stádiuma is. Magyarországon negyedmillióra tehető a mikroalbuminuriás betegek száma. Az eddigi legnagyobb esetszámú hazai felmérésben, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Kardiológusok Társasága által támogatott "Érgondnok Program"-ban 27.462 idős és túlsúlyos, átlagos vérnyomásukat tekintve izolált szisztolés hipertóniás és/vagy 2-es típusú diabéteszes beteg került vizsgálatra, a családorvosoknál megforduló populációból. A közülük igazolt 13.566 mikroalbuminuriás beteg az érintett populáció becsülhető 6%-át teszi ki. A valamennyi betegnél elvégzett, célirányos vizsgálattal át lagosan 50%-ban derültfény mikroalbuminuriára, amelynek mértéke annál nagyobb volt, mi nél régebben állt fenn az alapbetegség, minél idősebb volt a beteg és minél több kockázati tényezője volt a betegnek. A hipertóniás betegeknél cukorbetegség egyidejű fennállása nélkül is 44,5%-os volt a mikroalbuminuria gyakorisága, az átlagvérnyomás a 60%-ban kombinált gyógyszeres kezelés ellenére a hipertóniás tartományban volt, továbbá a betegek 10%-a egyáltalán nem részesült gyógyszeres kezelésben. Az orvosok az esetek 96,1%-ában nem ismerték korábban a betegüknél fennálló mikroalbuminuriát. A 13.566 diagnosztizált betegnek pedig 99,1%-a e vizsgálat nyomán szembesült ezen rizikófaktorral. A mikoalbuminuria diagnosztizálása már korai stádiumban jelzi a fokozott mikro- és makrovaszkuláris kockázatot, és a kórfolyamat progressziójának lassítását eredményező kezelés megválasztásához is nélkülözhetetlen.