A menopusalis medicina a nők életkorával összefüggő biológiai, élettani és kórélettani változásokkal, betegségekkel, valamint ezek megelőzésével foglalkozik. A XX. században a nők várható élettartama jelentősen meg növekedett, ugyanakkor a menopausa beálltának ideje nem változott, jelenleg is az 50­51. év. Magyarországon a nők átlagéletkora 77,2 év. Ez azt jelenti, hogy a nők életük kb. egyharmadát a menopusa állapotában élik le. Az öregedés és a következetesen kialakult ösztrogénhiány következménye társadalmi szinten is egyre nagyobb problémát jelent. Magyarországon kb. 1,8 millió 50 év feletti nő él. Csak jelentéktelen hányaduk, kb. 5%-uk részesül hormonpótló kezelésben, szemben más európai országokban élőkkel, ahol ez az arány 5­25%. A menopausában létrejött tüneteket több csoportba oszthatjuk: 1. vasomotor tünetek (hőhullámok, éjszakai izzadás, szívdobogás érzése), 2. pszichés és fizikai teljesítmény csökkenése (fáradékonyság, depresszió, pánik, memóriazavar, csökkent libidó), 3. cardiovascularis megbetegedések, 4. endometrialis atrophia, 5. csont- és ízületi panaszok (osteoporosis), 6. urogenitalis tünetek (hüvelyszárazság, incontinentia, cystitis). A leggyakoribb panasz a hőhullám, mely a postmenopausában lévő hölgyek kétharmadánál jelentkezik. A panaszok 20­25%-ban legalább 5 éven keresztül fennállnak, és a hölgyek 10­20%-a elviselhetetlennek tartja őket. A csontritkulás a szív- és érrendszeri betegségek után a második legnagyobb súlyú népegészségügyi probléma. A csontritkulás a magyar lakosság 9%-át érinti, ami 600 000 nőt és 300000 férfit jelent. Csontritkulásban a két leggyakrabban előforduló törés a csípőtáji és a csigolyatörés. 1999-ben Magyarországon 15100 csípőtáji törést és 51000 perifériás törést okozott az osteoporosis. A combnyaktörést szenvedett betegek mintegy 18 százaléka a törést követő első évben meghal. Az első csigolyatörés, amely akár tünetmentes is lehet, a következő törés kockázatát öt­hétszeresére növeli. A csigolyatörések az életminőség romlásán túl is rövidítik az életet. A felsorolt tünetek külön-külön is az életminőség romlását okozhatják, így kezelésük, a terápiás lehetőségek ismerete elengedhetetlen.