A perifériás artériás érbetegség jelentősége világszerte óriási. Valamennyi megjelenési formája, így a koszorúérbetegség, az agyi arteriosclerosis, a különböző hasi zsigerek artériáinak és a végtagok verőereinek obliteratív érelváltozása következményeként kialakuló klinikai kórképek egyaránt a legfontosabb egészségügyi kihívások közé tartoznak. Néhány alapvetően fontos anatómiai és fiziológiai ismeret rekapitulálása után a szisztémás vascularis károsodás etiopatogenézisének részletei, a legfontosabb rizikófaktorok (diabetes mellitus, hypertensio, elhízás, dohányzás, stb.) bemutatása, a klinikum jellemzőinek értelmezése mellett megkülönböztetett figyelem irányul az endothel szerepének taglalására. Az igen komplex megbetegedés az érbelhártya diszfunkciójával kezdődik. A bonyolult humorális és celluláris reakciók eredményeként kialakult plakkok megjelenésükkel különböző fokú organikus áramlási akadályokat képezhetnek. Az atheroscleroticus folyamat rupturára való hajlama miatt magában hordozza az intraarteriális thrombosisokkal kapcsolatban a krónikus és az akut keringészavarok és a következményes szövetkárosodás kialakulásának lehetőségét. A mindennapi gyakorlatban legjelentősebb diagnosztikai módszerek tételes felsorolásán kívül külön foglalkozik a közlemény a betegség panasz- és tünetmentes időszakában meghatározóan fontos korai kórisme megállapítására alkalmas lehetőségekkel. A kezelés alapelveinek hangsúlyozása mellett részletezi a dolgozat az akut és a krónikus formák belgyógyászati terápiáját, egyben felhívja a figyelmet, hogy a kórkép eredményes gyógyításában, az érdemi megelőzésben a bizonyítékokon alapuló orvoslás szemléletmódjának átvétele, eredményeinek gyakorlati alkalmazása igen lényeges feladat orvos és betege számára egyaránt.