Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=69373
MOB:2007/1
Szerzők:Takács Róbert; Várkonyi Tamás; Róka Richárd; Lázár Máté; Légrády Péter; Lengyel Csaba; Papós Miklós; Pávics László; Kempler Péter; Lonovics János
Tárgyszavak:EMÉSZTŐRENDSZER BETEGSÉGEI; DIABETES MELLITUS; NEUROPATHIA
Folyóirat:Magyar Belorvosi Archívum - 2006. 59. évf. 1. sz.
[https://www.belgyogyasztarsasag.hu/folyoirat.aspx?web_id=&tmi=0&f=1&an=1932#j]


  A gyomorürülési zavar, az emésztőszervi tünetek és a diabeteses neuropathia jellemzőinek tanulmányozása hosszú ideje fennálló 1-es és 2-es típusú diabetesben / Takács Róbert [et al.]
  Bibliogr.: p. 33-34. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Belorvosi Archivum. - ISSN 0133-5464. - 2006. 59. évf. 1. sz., p. 27-34. : ill.


Kevés adat áll rendelkezésre egyelőre arról, hogy a gasztrointesztinális szövődmények sajátosságaiban mutatkozik-e különbség a cukorbetegség (DM) két fő típusa között. A szerzők vizsgálatainak célja a gyomorürülési zavar tanulmányozása, valamint a neuropathiastatus és az emésztőszervi panaszok részletes felmérése volt hosszú ideje fennálló 1-es és 2-es típusú cukorbajban. A gyomor postprandialis ürülését összesen 36 cukorbetegben vizsgálták. 1-es típusú cukorbetegségben 23, inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegségben 13 beteg szenvedett. Mindkét csoportba azonos mértékben hosszú ismert betegségtartamú személyek kerültek. A gyomor ürülésének vizsgálata szcintigráfiás módszerrel történt. Az autonóm neuropathia (AN) súlyosságának megállapítására kardiovaszkuláris reflexteszteket alkalmaztak. Az emésztőszervi panaszokat kérdőíves módszerrel mérték fel. A gyomorürülés félideje (T1/2) mindkét cukorbeteg-csoportban kórosnak bizonyult az egészséges személyekhez viszonyítva (T1/2: 98,3š10 vs. 49,6š5,5 perc, p<0,05, 1-es típus vs. kontroll; 82,4š8,8 vs. 49,6š5,5 perc, p<0,05, 2-es típus vs. kontroll; átlagšSE). A diabeteses csoportokban AN igazolódott, mely a 2-es típusúakban súlyosabb volt (AN score: 4,4š0,5 vs. 7,2š0,4, p<0,01, 1-es típus vs. 2-es típus; átlagšSE). 1-es típusú cukorbetegségben az AN súlyossága és a T1/2 között pozitív korreláció derült ki (r= 0,57, p<0,01). Negatív összefüggést találtak ugyanebben a csoportban két reflexteszt és a gyomorürülés között (légzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás-T1/2: r= -0,62, p<0,001; ill. Valsalva-manőver-T1/2: r= -0,46, p<0,05). A T1/2 és a felállásra bekövetkező vérnyomásesés között pozitív korreláció igazolódott (r= 0,41, p<0,05). A 2-es típusú diabeteses csoportban a gyomorürülés zavara nem korrelált az AN súlyosságával. Az emésztőszervi tünetek összesített mértéke nem különbözött a két diabeteses csoport között. Eredményeik alapján a gyomor tünetekkel kísért kóros postprandialis működése mind 1-es, mind 2-es típusú, hosszú ideje fennálló DM-ben jellemző, s kialakulásában mindkét típusban az AN szerepet játszhat. Adataik alátámasztják a feltételezést, hogy az autonóm funkció zavara 1-es típusú diabetesben elsődleges tényező lehet a gastroparesis létrejöttében, míg ennek etiológiája összetettebb 2-es típusú DM-ben.