A juvenilis lymphocytás thyreoiditis (JLT) a nem jódhiányos területen a gyermekkori euthyreoid strúma leggyakoribb formája és egyben a szerzett hypothyreosis legfontosabb oka. A munka célja a DE OEC Gyermekklinikáján gondozott gyermekek klinikai adatainak és kórlefolyásának elemzése volt. A vizsgálatba összesen 60 gyermek, 48 lány és 12 fiú, bevonására került sor; életkoruk 11,1ą2,7 év volt. A betegség diagnózisának felállítása a thyreoidea autoantitest meghatározása, ultrahangvizsgálat, a pajzsmirigyfunkció vizsgálata és esetenként vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálat segítségével történt. A vizsgáltak harmadának előzményében szerepelt pajzsmirigybetegség. A strúmafokozatok megoszlása a következő volt: l/a: 25%, I/b: 43,3%, 11: 31,7%. A pajzsmirigyműködés funkcionális állapota a diagnózis időpontjában: euthyreosis 38,3%, kompenzált hypothyreosis 33,3%, manifeszt hypothyreosis 28,3%. A manifeszt hypothyreosis aránya a strúmafokozatokkal párhuzamosan növekedett. A strúmafokozatok, továbbá a pajzsmirigyműködés állapota és az anti-TPO antitest szintek között szignifikáns összefüggés nem volt kimutatható. Az euthyreoid csoportba tartozók majdnem I/3 részében 10ą6,6 hónap alatt kompenzált hypothyreosis alakult ki. A kompenzált és a manifeszt hypothyreosis csoportjaiban L-tiroxin-kezelés alkalmazására került sor. Az esetek túlnyomó többségében euthyreosis volt elérhető. Az euthyreoid/hypothyreoid strúmás gyermekek esetében az emelkedett anti-TPOszint a JLT fennállását valószínűsíti, a diagnózis felállításához az ultrahangvizsgálat elvégzése is szükségcs. Az L-tiroxin-kezelés bevezetése az egyértelmű kompenzált hyporhyreosis észlelése esetén megfontolandó, manifeszt hypothyreosis esetén kötelező.