A spondylitis ankylopoetica ismeretlen eredetű, krónikus gyulladásos megbetegedés, mely a gerinc kisízületeinek és az esetek egy részében a perifériás ízületek gyulladásához, majd következményes elmerevedéséhez, destrukciójához vezet, és jelentős életminőség-, valamint munkaképesség-csökkenést okoz. Az elmúlt évtizedben megjelenő, géntechnológiával előállított gyógyszerek, a biológiai terápiák új lehetőséget jelentenek a betegség kezelésében a korábbi, kevéssé hatásos gyógymódokhoz képest. A szerzők célja a Magyarországon törzskönyvezett infliximab és etanercept hatásosságának vizsgálata spondylitis ankylopoeticaban, a rendelkezésre álló randomizált kontrollált vizsgálatok alapján. Szisztematikus keresést végeztek a szakirodalomban 2000. január 1. - 2005. augusztus 30. közötti időszakra vonatkozóan, és vizsgálták a közleményeket a bizonyítékokon alapuló orvoslás szempontjai szerint. Hét randomizált kontrollált vizsgálat közül 3 az infliximab (n = 389) és 4 az etanercept (n = 431) hatásosságát vizsgálta. Bár a vizsgálatok bevonási kritériumai, időtartama (6­28 hét) és elsődleges végpontjai különbözőek voltak, elmondható, hogy mindkét gyógyszer jelentősen csökkentette a betegség tüneteit és jól tolerálhatónak bizonyult, a terápiás hatás a kezelés időtartama alatt végig megmaradt, de a betegek közel fele nem érte el a nemzetközi ajánlásokban meghatározott 50%-os betegségaktivitás-javulást. Hároméves nyitott követéses vizsgálatok alapján a kezelés hosszú távú eredményei is bíztatóak. Magyarországon kidolgozásra kerültek a biológiai terápiák szakmai módszertani ajánlásai, melyek meghatározzák a kezelendő célcsoportot és a terápia feltételeit. Ebben az indikációban a társadalombiztosítás jelenleg egyedi méltányossági kérelem alapján finanszírozza a biológiai terápiákat. A magas gyógyszerköltség megnehezíti ennek az új gyógyszercsoportnak az alkalmazását a mindennapi orvosi gyakorlatban.