A funkcionális genomika a XXI. század orvostudományi kutatásainak egyik leggyorsabban fejlődő területe. Az endokrinológiai kutatásban, ezen belül az endokrin daganatok vizsgálatában is mind nagyobb szerephez jut. A daganatszövetek génexpressziós profiljainak egymáshoz, ill. az egészséges szövetekhez viszonyítása olyan mennyiségű új ismeretet tárhat fel, ami eddig elképzelhetetlen volt. A mellékvese és az agyalapi mirigy sporadikus daganatainak patogeneziséről eddig meglehetősen kevés adat állt rendelkezésre. Az utóbbi években közölt néhány funkcionális genomikai vizsgálómódszert alkalmazó tanulmány révén eddig ismeretlen gének szerepére derült fény, amelyek egy része a klinikai gyakorlatban is használható lehet pl. a daganatok malignus természetének vizsgálatában, a prognózis meghatározásában vagy a kezelés megválasztásában. E tanulmányban a szerzők a mellékvese és hypophysis daganatainak példáin keresztül mutatják be a funkcionális genomika alkalmazási lehetőségeit az endokrin daganatok kutatása terén.