Az irreverzibilis monoamin-oxidáz B-gátló (-)-deprenylt évtizedek óta használják a Parkinson-kór terápiájában. Dopamin potencírozó és antioxidáns tulajdonságai miatt javítja a betegség tüneteit, és egyes adatok szerint lassítja a betegség progresszióját. Komplex farmakológiai hatása nem magyarázható egyedül a vegyület szelektív monoamin-oxidáz B-gátló sajátságával. Számos in vitro és in vivo modellen igazolták antiapoptoticus, neuroprotectiv hatását olyan alacsony koncentrációban, melyben a monoaminoxidáz B enzimet gátolni nem képes. A (-)-deprenyl és a hozzá hasonló, rokon szerkezetű propargilaminok a mitokondrium integritásának megőrzésével gátolják az apoptosist, melynek hátterében komplex transzkripciós program aktiválódása állhat. Ezek a génexpressziós szintű változások a lehetséges célmolekulák keresésére ösztönöztek, melyek pontosabban magyaráznák a propargilaminok antiapoptoticus hatását. A legújabb molekuláris célpontok között olyan klasszikus metabolikus enzimek is megtalálhatók, melyek homológjai transzkripciós faktor komplexek részeként a génátírás szabályozásában is szerepet kaphatnak. A propargil vegyületek kapcsán feltételezett több célenzimről a glicerinaldehid-3-foszfát-dehidrogenáz, a poli(ADP-ribóz)-polimeráz és a nukleáris amin-oxidázok is bebizonyosodott már, hogy képesek a sejt metabolikus változásait transzkripciós szintű válasszá alakítani. A propargilaminok ezen enzimekre kifejtett hatásával kapcsolatban egyre több adat áll már rendelkezésre, de ezek jelentőségéről pontosabb válaszokat csak a jövő kutatásai adhatnak.