A kismedencei gyulladásos betegség endometritis, parametritis, salpingitis, oophoritis, tubo-ovarialis tályog vagy peritonitis formájában nyilvánulhat meg. Tünetmentes is lehet, de akár életveszélyessé is válhat; következményeként idült kismedencei fájdalom, méhen kívüli terhesség és fogamzóképtelenség alakulhat ki. Kórismézéséhez laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokra csak a bonyolultabb esetekben van szükség. Diagnosztikai kritériuma a méh, a méhfüggelékek és a méhnyak mozgatása hatására fellépő nyomásérzékenység, melynek hátterében nincs egyéb ok, de kimutathatók a betegség kockázati tényezői. Az empirikus kezelést a Chlamydia trachomatis és a Neisseria gonorrhoeae ellen hatásos szerekkel kell megindítani. Gondolni kell a fluorokinolonokkal szemben rezisztens N. gonorrhoeae törzsek lehetőségére is. Tubo-ovarialis tályog esetében a kezdeti parenterális kezelést kórházban kell végezni, és ugyanígy kell eljárni a gyermeket váró és a súlyos vagy 3 napig nem javuló állapotú betegek esetében is. A tünetmentes Chlamydia-fertőzések szűrése hozzájárulhat a kismedencei gyulladásos betegség megelőzéséhez.