A cikkben a szerzők átfogó képet adnak arról, hol tart ma a nukleáris medicina az onkológiai diagnosztikában, a gyulladásos folyamatok felderítésében, a pajzsmirigy, a mellékvese, a csontanyagcsere, a hepatobiliáris funkció vizsgálatában és számos más területen. Hangsúlyozzák, hogy a szcintigráfiás módszerek a tüdő-embolia diagnosztikájában jól kiegészítik a spirál-CT-t, az urológiában csekély sugárterhelés mellett szolgáltatnak pótolhatatlan információt. Összefoglalják a pozitronemissziós tomográfia onkológiai alkalmazási lehetőségeit, jelentőségét a szívizom életképességének megítélésében, és felhívják a figyelmet az izotóptechnikát a CT-vel egyesítő hibrid rendszerekre is.