A női élet egyes ciklusai kifejezett vulnerábilis időszakot jelentenek depresszió tekintetében. A posztnatális depresszió, mint specifikus gyermekágyi pszichiátriai zavar az 1800-as évek közepe óta ismert. Elkülönítendő a "maternity blues" hormonális hatáson nyugvó tünetegyüttestől és a gyermekágyi pszichózistól is. Általános jellemzője a hangulati labilitás, reményvesztettség, tehetetlenség, elégtelenség érzése. Előfordulási gyakorisága a nemzetközi vizsgálatok szerint 10-15%-ra becsülhető. A kérdéskör hazai elemzői szerint ez az arány magasabbnak bizonyul. Súlyos következményei miatt (önértékelési zavar, bűntudat, késleltetett anya-gyermek közötti kötődés, házassági feszültség stb.), a peripartum időszak zavarainak terápiájában lényeges szempont lehet a prevenció. Kutatási célunk a posztpartum depresszióra való vulnerábilitás kimutatását szolgáló Leverton-féle kérdőív alkalmazásával a kórkép tüneteinek felderítése a terhesség alatt, a "sebezhető" terhesek körében végzett pszichoterápiás csoportfoglalkozásokkal a betegség előfordulási gyakoriságának csökkentése, a megelőzés módszerének kidolgozása és a védőnői gyakorlatba történő beépítése. A vizsgálatot 2001-2003 között Magyarország déli régiójának 4 megyéjében 680 fős mintán, a terhesség kezdetén, majd a gyermekágyas időszakban megismételve végeztük, Leverton-féle (önkitöltéses, anonim) interjúlapot használva, amely a posztnatális depresszió előrejelzését szolgálja. Kiértékeléskor a komoly tünetekre jellemző válasz 2 pontot, az enyhébbeké 1 pontot, a negatív válasz 0 pontot ér. Az elérhető maximális pontszám 48 lehet. Az ajánlott séma szerint a 10 pont feletti értékek vulnerábilitást jeleznek. Körünkben végzett csoportterápia alkalmazásával, a kórkép kifejlett esetei számának csökkenését reméljük. Előzetes eredményeink szerint a máterek több mint fele terhessége során érintett a depressziós alaphangulat tüneteit illetően. Súlyos szomatikus tünetek viszonylag kis számban fordultak elő, viszont a vizsgált terhesek magas aránya érzi néha - vagy gyakran - nagymértékben fáradtnak magát. Vizsgálatunkban 570 (83%) várandós anya került a 10 pont feletti értéket mutató vulnerábilis csoportba, terhességének első vagy második trimeszterében történt tesztelését követően. A gyermekágyas időszak végén megismételve a Leverton-féle kérdőív felvételét, 13%-kal csökkent a vulnerábilitás mértéke, anélkül, hogy pszichoterápiás beavatkozás történt volna. A lehetséges prevenció bázisaként a jövőben, az első trimeszter felvételét követő , kiértékelés alapján vulnerábilisnak bizonyult gravidák számára 4x3 órás időtartamú, pszichoterápiás effektussal bíró csoportfoglalkozások keretében történő oktató jellegű üléseket ajánlunk fel, melyet pszichiáter és mentálhigiénés védőnő vezet. Várakozásaink szerint - kontrollcsoportot is vizsgálva - a szisztematikus szülésre valamint anyaszerepre felkészítés alkalmával a vulnerábilitás előfordulása jelentősen mérsékelhető a gravidák körében. A nők 10-20%-a szenved szülés utáni depresszióban, amely 2 héttől 1 évig is eltarthat. A posztnatális depresszió külföldi előfordulási adatai azt jelzik, hogy a védőnők gyakran találkoznak ezzel az állapottal a fiatal anyákkal végzett munkájuk során, mégis a szakemberek többször félreértelmezik, nem ismerik fel vagy nem veszik időben észre. Tehát megkülönböztetett figyelmet érdemel a szorongás okozta szomatikus és pszichés tünetek perinatális időszakban történő, védőnők általi korai kiszűrése. Ez tudná tevőlegesen előmozdítani a megfelelő és hatékony terapeutikus beavatkozást. Ilyen eszköz a Leverton-teszt, amely a terhesség, szülés és szülést követő időszak követésére alkalmas, különös tekintettel a korai anyagyermek kapcsolatot befolyásoló történések monitorizálását célozva.