A szerzők metasztatizáló prosztatacarcinomában szenvedő betegek csont-remodelling folyamatait elemezték a prosztata-specifikus antigén (PSA) összefüggésében. Betegek és módszerek: Kilenc urológiai osztály összefogásával 81, metasztatizáló prosztatacarcinomában szenvedő beteget válogattak be a vizsgálatba. A f-CrossLaps, a csont-specifikus alkalikus foszfatáz (BALP), a szérum- és vizeletkalcium- és-foszfor-szintek alakulását vizsgálták a Good Clinical Practice (GCP) előírásai szerint azonosan kezelt [transurethralis resectio (TUR) + luteotrop hormon-releasing hormon (LH-RH) analóg vagy maximális androgénblokád (MAB) kezelésben részesülő] betegekben. A metasztázis megjelenésétől kezdve a betegek biszfoszfonát-készítményt (clodronat) is kaptak. Eredmények: A csontbontási és -építő folyamatok mind az élőknél, mind a meghaltaknál összefüggést mutattak egymással. Ahol a PSA értéke folyamatosan csökkent, ott a f -CrossLaps-értékek is csökkentek. Következtetés: Az eredmények azt támasztják alá, hogy a csontbontási és -építő folyamat nem független egymástól. A csontbiokémiai folyamatokat jelző két marker - a f3-CrossLaps és a BALP a PSA mellett a metasztázisok kialakulásának és a terápia vezetésének prognosztikai jelzői lehetnek. Az osteoporosis életkor függvényében végzett vizsgálatával az értékelés tovább pontosítható.