A prosztata három mirigyes zónából: transitionalis zóna (TZ), perifériás zóna (PZ), centrális zóna (CZ), valamint egy fibromuscularis részből áll. A különböző zónákban jellemzően eltérő betegségek fordulnak elő. A prosztatacarcinoma a perifériás zónában, míg a benignus prosztata-hyperplasia (BPH) a transitionalis zónában jelenik meg gyakrabban. A centrális zónában és a vesicula seminalisban ritkábban fordulnak elő ezek a betegségek. Ennek az érdekes megfigyelésnek sem a celluláris, sem a molekuláris háttere nem tisztázott. Vizsgálatunk célja, hogy immunhisztokémiai módszerekkel különbségeket keressünk a zónák között. Anyagok és módszerek: A prosztata és ondómirigy szervpreparátumokat kilenc fiatal szervtranszplantációs donorból távolítottuk el. Immunhisztokémiai módszerekkel a következő antigének expresszióját vizsgáltuk: keratin 5/6, keratin 14, keratin 17, keratin 19, laktoferrin, androgén receptor, Ki-67, PNA, chromogranin A, szerotonin, PSA, PAP, dezmin, simaizom a-aktin, TUNEL teszt. Eredmények: A zónák között a proliferációban, illetve apoptosisban észleltük a legnagyobb különbséget. A Ki-67 expresszió által vizsgált proliferáció, illetve a TUNEL-lel vizsgált apoptosis a CZ-ban volt a legalacsonyabb, míg a PZ-ban és TZ-ban magasabb. A chromogranin A-val és szerotoninnal jelzett neuroendokrin sejtek disztribúciója szintén jelentősen különbözött: 50%-kal több neuroendokrin sejtet találtunk a PZ-ban és a TZ-ban, mint a CZ-ban. A zóna-specifikus markereknek számító PNA és laktoferrin is jellegzetes módon különböző módon festette a zónákat. Következtetés: A TZ-ban és a PZ-ban észlelt magasabb proliferációs ráta tükrözheti a BPH és a prosztatarák magas előfordulási arányát e zónákban. A CZ-ban és a vesicula seminalisban észlelt alacsonyabb apoptosis és proliferáció adhat választ a betegségek alacsonyabb előfordulási arányára e régiókban. Vizsgálatunkban sikerült olyan jegyeket találni a centrális zónában, melyek azt mind a PZ-hoz, mind a vesicula seminalishoz hasonlóvá teszik.