A májtransplantatio egyik leggyakoribb indikációja a hepatitis C vírus infekció okozta végstádiumú májelégtelenség. Sajnos a transplantatiót követően a hepatitis C vírus recurrentiája közel 100%-os és progressiv fibrosist, graft elégtelenséget okoz. A SE Transzplantációs és Sebészeti Klinikán 2003. január 1. és 2005. szeptember 30. között transplantált 110 beteg közül 34% volt hepatitis C vírus pozitív, négy betegnél hepatocellularis carcinoma is szerepelt a diagnózisban. A postoperativ időben 4 beteget veszítettek el, egy betegnél alakult ki egy éven belül cirrhosis. Az antiviralis kezelést májfunkció romlás miatt, vagy a protokoll szerinti biopsziával igazolt hepatitis C vírus recurrentia esetén kezdték el. A vizsgált időben 15 beteg antiviralis kezelését kezdték el. Hét beteget több mint 48 hete kezeltek, közülük 3 férfi és 1 nőbetegük vált vírus negatívvá. A negatívvá váltaknak nem volt acut rejectiójuk, a donoruk 36 évesnél fiatalabb volt, a donorok és a recipiensek Cytomegalovirus pozitívak voltak. A hepatitis C vírus recurrentia több mint 100 nappal a transplantatio után jelentkezett. Egy nőbetegnél alakult ki a recurrentia idejében súlyos cholestaticus icterus, a másik három betegnél insulint igénylő diabetes, mely az antiviralis kezelés mellett megszűnt. A vírus negatívvá válók közül 3 betegnél a recurrentia idejében jelentős immunsuppressiv gyógyszerszint emelkedést észleltünk. A vírus eliminatiós ideje 23, 11, és 7 hét alatt jött létre. Pegylált interferonból a számított ideális dózis 100-100-60-62%-át, a ribavirinből 30-3-26-37%-át kapták meg. A terápiás dózis csökkentésre és/vagy a terápia megszakítására anaemia, leukopenia, thrombocytopenia miatt kényszerültek. Egy betegnél sem észlelték az antiviralis terápia alatt acut rejectio kialakulását, annak ellenére, hogy a transplantatio után egy éven belül kezdték meg a kezelést.