A szerzők a Magyarországon működő hemaferézis központok által az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak jelentett adatokat elemezték a 2001-2004-es években. Az elsődleges cél az indikációk gyakoriság szerinti sorba állítása volt, valamint egy adott javallat esetén a kezelések központonkénti gyakoriságának megállapítása. Ezt követően az adatokat összevetették más országok megfelelő elemzéseivel, és a beavatkozások helyességét orvos szakmai szempontból vizsgálták felül a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján. Megállapítást nyert, hogy a plazmacsere-kezelések száma (és az értük kifizetett összeg) évről évre folyamatosan nő. Az 5 leggyakrabban végzett javallat országonkénti különbözősége legalábbis elgondolkodtató. A plazmacserét a klinikus sok esetben "ultimum refugium"-ként mint utolsó bevethető terápiás eszközt alkalmazza, a különböző betegségek - más szerekkel való - sikertelen kezelését követően, úgymond, "hátha segít" alapon. Így több javallat esetén a plazmacsere végzése mind a mai napig kísérletes vagy "tapasztalatszerző". Az orvoslás évtizedei során azonban nem minden esetben igazolódik be, hogy adott javallat esetén a plazmacsere valóban terápiásan hatékony, így a rendelkezésre álló pénzforrások ésszerű és átgondolt elköltése kívánatos.