Az ország lakosságának érsebészeti ellátását biztosító központokat több helyen racionalizálni kell. Olyan egységek kerüljenek kialakításra, amelyekben megfelelő létszámú (szak)orvos, betegágy és kivizsgálási lehetőség van. A diagnosztikai, illetve invazív radiológiai beavatkozáshoz szükséges műszereket az országban a lakosság arányának megfelelően, az ellátó osztályokhoz csatlakozóan kell telepíteni. Mindezekhez indokolt lenne a népesség egészét reprezentáló epidemiológiai felmérés. Az intervencionális beavatkozások és a műtétek arányában változás várható. Eddig hozzávetőleg a műtétek 25%-át váltották ki a percutan technikák. Fontos a betegek primer és szekunder prevenciója, a betegek utánkövetése, gondozása és rehabilitációja. Nehéz, de elengedhetetlen a folyamatosan változó finanszírozási feltételekhez alkalmazkodnunk. Az alapkutatások eddig két ígéretesnek tűnő gyógyítási lehetőséget mutattak fel: az angiogenesist és az őssejt-beültetést. Csatlakozásunk az Európai Unióhoz szakmánk oktatásában is változást hozhat. Az előadásban megfogalmazottak célja gondolatébresztés a fejlődés lehetőségeinek közös kimunkálásához.