A szerző áttekinti az inzulinok történetét és az inzulinadagolás fejlődését. A két innovatív felfedezés - az inzulinanalógok és az inzulinpumpa - összekapcsolása mára általánosan elfogadott intenzív kezelési móddá vált. Hatalmas mennyiségű irodalom foglalkozik a témával, de az "evidenciákon alapuló orvoslás" kritériumainak nem mindegyik felel meg. A szerző az 1997 és 2005 közötti időszak legfontosabb kontrollált, randomizált, keresztezett vizsgálatait elemzi - köztük több metaanalízist is -, az inzulinanalógok inzulinpumpában (CSII) való alkalmasságáról, előnyeikről a reguláris inzulinok napi többszöri, injekciós (MDI) adagolásával szemben. A közlemények zöme optimálisabb glykaemiás állapotot tapasztalt pumpa- és analóghasználat során. A szerző - 150 hazai beteg pumpára állításából nyert saját tapasztalatai és az irodalom alapján - kifejti, hogy a pumpahasználat speciális, nem rutin kezelési mód, amelyben nagyon fontos - az indikációk meglétén túl - az alkalmas beteg kiválasztása és oktatása, a legnagyobb előny elérése szempontjából. Az evidenciák mellett a klinikai tapasztalat is lehet döntés-meghatározó tényező a medicinában.